A világ legokosabb embere most 60 éves (2002.01.08.). Axelland legkitűnőbb riportere jónéhány éve készített interjút a tolószékbe kényszerült fizikaprofesszorral, kit Newton és Einstein örökösének tartanak.

Hawking előadást tart Cambridgeben

Amikor az ember még egyetemista, de rádiós babérokra vágyik, és baromira pedálozik, hogy mikrofont kapjon a kezébe, akkor hosszas procedúra után kap. Még az is előfordul, hogy egy-egy jobb feladat is beesik. És akkor elindul. Valami angol pasas érkezik, mondják neki, állítólag az benne a trúváj, hogy teljesen béna, de zseni. Ilyenkor a leendő elkezd olvasni, mert hát az mégis ciki, hogy a szerkesztő tudja ki ez a Hawking, neki meg fogalma sincs. Ki is derül, hogy nem akárki. Egy fizikus, akit Newton és Einstein után emlegetnek. Einstein eljutott a relativitáselmélethez, de azt elképzelni sem tudta, hogy az univerzum egy változó valami lehet, kezdettel meg véggel. Elhíresült mondása, hogy "Isten nem kockázik", hamisnak bizonyult. Jött Hubble, aki bebizonyította, hogy az űrben a galaxisok távolodnak egymástól. És jött Hawking, aki szerint a fekete lyukak szubatomi részecskéket bocsátanak ki, és végül felrobbannak. Azóta azt az egy elméletet keresi, amely megmagyarázza a világ pontos szerkezetét, a miből vagyunktól a mivé leszünkig, a kezdetet és a véget, de legalábbis a jövőt, a választ arra a kérdésre, hogy a nagy Bumm elmélete elég volt-e ahhoz, hogy az univerzum örökké táguljon vagy egyszer ez a folyamat visszafordul, és bekövetkezik a Nagy Zutty.

Egyedül nem megy, de ha segítesz, csodákra vagyok képes.

A riporternövendék immár háttérismeretekkel a fejében elindul. Borsódzik a háta, mi tagadás. Mert keveset ért ebből az egészből, de azért van, amit felfog. Az átkos végén vagyunk, de ezt még nem lehet tudni. Azt viszont igen, hogy egy hazai politikus közelébe se engednék. Zöldfülű és megbízhatatlan. Interjú javaslatait sorra visszadobják. Mindeközben senki sem törődik egy pasassal, akit Einstein egyetlen utódaként emlegetnek, aki ugyanazon a cambridge-i tanszéken tanít és ugyanazt a Lucas professzori kinevezést kapja meg, mint 1669-ben Newton. Egy alakkal, aki minden létező elméletet megdönthet és minden kérdések eredendőjére, a honnan jöttünk és mivé leszünkre adhat választ - ide jön. Technikailag persze nem könnyű ez a válasz. Mert Hawking egy speciális izomsorvadásban szenved. Semmije se mozog. Tolószékben hozzák, a nővér egy percre sem hagyja magára. Tudom, hogy béna és beszélni sem tud. Mégis egy világ figyel a szavára. Pontosabban...

Hát hogy is mondjam. Ott állunk, szóval ott hajolok vagy guggolok mellette az egyetem folyosóján, ami már önmagában is igen hülye helyzet, mert hát akárhogy is én vagyok feljebb. Kérdezek, ő meg válaszol. Namármost: Hangja ugye nincs, a keze nem mozog. Van egy táblája a tolókocsin. Azon betűket mutogat. Talán az egyik ujja mozog, de bevallom nem emlékszem. Azt tudom, hogy a szemöldökének a mozgatásával reagál a kérdéseimre. Meg a betűkkel, amikből időnkét összeáll egy mondat. Ugye nem nehéz elképzelni milyen türelem kell ahhoz, hogy valaki interjút adjon úgy, hogy betűket mutogat egy táblán.

Vessenek meg! Én nem emlékszem, hogy mit mondott. Én csak a zavaromra emlékszem, meg az ő végtelen türelmére. Hogy nem izgatta magát, hogy ráért. Mint akit a kozmosz megvár. A nővér ki van fizetve...

Honnan jövünk? Hová megyünk? Hol a helyünk ebben a káoszban?

Készséges volt. Ha lett volna mimikája, mondhatnám, hogy kedves. De persze az se volt. Nem tudtam eldönteni mi a nagyobb udvariatlanság: ha hagyom kínlódni ezzel a kezdetleges kommunikációval, vagy ha néhány kérdés után megköszönöm, és véget vetek ennek a hercehurcának, mint aki nem érdeklődik. Azt tudom, hogy döbbenten figyeltem. Aztán egy idő után megsajnáltam. Elköszöntem tőle.

Newton és Einstein utódjának haja zsírosan lógott a homlokába. Ferde szája lebiggyedt. Ajkaiból nyál csordogált. Inge úgy lógott a vállán, mint egy letört ruhafogason. Nem volt ott más, mint két hatalmas elálló fül volt, egy ormótlan szemüveg, kacska kéz, deformálódott test. Mintha fityiszt mutatott volna a jóisten.

És ahogy távolodott a folyosón én csak arra gondoltam, hogy vajon hogyan pisiltetik meg?

Mostanában sokat gondolok rá.


Olvasom, hogy 21 éves volt, amikor közölték vele, hogy a betegsége, a mozgatóidegek sorvadása néhány éven belül megöli. A kórházból kiengedték, visszament Cambridge-be. Az orvosok megmondták, mennyi lehet még hátra, az pedig nem volt elég ahhoz, hogy befejezze a doktori disszertációját. Ezért elhatározta, hogy maradék idejében nem csinál mást, mint Wagnert hallgat és iszik. Legfeljebb magazinokat olvas.

Azt írja, hogy mielőtt beteg lett, unalmasnak találta az életet. Aztán legnagyobb meglepetésére jobban élvezte az életet, mint korábban. Megismerte Jane-t (első feleségét) eljegyezte, és innentől kezdve volt miért élnie. Betegségéről hihetetlen tömörséggel fogalmaz:

"74-ig még tudtam egyedül enni, és fel tudtam kelni az ágyból. 80-tól már 24 órában nővéri segítségre szorulok."
(Közben megszületik 3 gyermeke. 85-ben megműtik és többé már nem tud beszélni.)
"Az egyetlen mód, ahogy kapcsolatot tartottam az emberekkel, hogy szavakat betűztem. Betűről betűre. A szemöldökömet mozgattam aszerint, hogy akivel beszélek az a helyes betűre mutat-e a betű táblámon. Azután egy kompjúterszakértő küldött egy programot, amit Equalizernek neveztek. Ez lehetővé tette, hogy szavakat válasszak a menüből. Az ehhez szükséges gombot a fejem és a szemmozgásom irányította...

Aztán egy későbbi új program már lehetővé tette, hogy egy perc alatt akár 15 szót is leírjak. Ezzel a módszerrel írtam a könyveim." (ez a program később már hanggá alakította az írást)

Newton és Einstein örököse

"A hang nagyon fontos. Ha a beszéded egybefolyik, az emberek azt hiszik, szellemileg visszamaradott vagy. Ez a szintetizátor messze a legjobb, amiről eddig hallottam. Ez még különböző hanglejtésekre is képes. Az egyetlen baja, hogy amerikai akcentust kényszerít rám."

"Betegségemtől eltekintve szerencsésnek mondhatom magam. Az elméleti fizikában csak gondolkodásra van szükség. Rokkantságom ezért nem jelentett különösebb hátrányt."

Hawkingnak tehát van humorérzéke. Optimista, hiszen boldog, hogy fizikusnak készült és mondjuk nem hosszútávfutónak.

Drukkolok neki. Mert hiszen tudjuk: a jó válaszok csak jó kérdésekre érkeznek. Az egyiket, a miértet, a miért épp őt, én is fel tudnám tenni. A többit viszont csak ő. Azt mondják, a világon egyedül.
Hawking (aki már 38 potya évet mondhat magáénak) állítja: az univerzumban nincsenek véletlenek. Így bizonyára arra is van válasza, hogy miért épp Galilei halála napján született, éppen 300 évvel később. Nem emlékszem, hogy erre mit mondott. Csak arra, hogy a törvényszerűségekre kíváncsi. Carl Sagan szerint: Isten gondolatait akarja megérteni. Tudom, hogy megkérdeztem, hisz-e Istenben. Nem válaszolt.

Lugosi Viktória